Első napok!

       Az első hivatalos munkanapom péntek volt. Ekkor már nem volt itt a barátnőm, hogy elmagyarázza vagy elvégezze helyettem a dolgokat. Egyedül kellett csinálnom mindent. Nagyon nagy szerencsém volt azonban, hogy az anyuka itthon dolgozott. Rengeteget segített, bátran kérdezhettem és ő készségesen magyarázott.
      A gond csak az volt, hogy kicsit máshogyan értelmeztem a "vakáció van, lehet sokáig aludni" mondatot, azaz nagyjából 11 volt mire felkeltem és rendbe szedtem magam. Ekkor derült ki, hogy 12-re kész kell legyen az ebéd (ami a nagyon bonyolult, boltban kapható lasagne volt) Innentől kezdve egy 2-3 órás rohanás vette kezdetét. Igy jár az, kérem szépen, aki elnézi az órát. De késő délután már szabad voltam. Volt időm bejegyzést írni, megalkottam a heti beosztásomat (mikor mit kell csináljak, hogy mindenhol rend legyen) igy jövő héttől már csak el kell végezzem. Azt hiszem jó kis nap volt. A hab a tortán pedig az esti dicséret volt, miszerint elégedettek velem, nagyon szorgalmas vagyok. Ez annyira jó!
        A hétvége az au-pair-ek számára a kapcsolatépítésről és beilleszkedésről szól, ebben a családban legalábbis. Hivatalosan szabad vagyok a hétvégéken, tehát bárhova mehetnék, de én szerettem volna az első hétvégéket itt tölteni. így hát a tegnap az egyik bevásárlóközpont éttermében reggeliztem a családdal utána pedig nagy bevásárlásra indultunk. Bár ügyetlenkedtem kicsit, de nem tévedtem el és épségben hazaértem. Később elvittük a szemetet - ez megérne egy komoly bejegyzést - majd beugrottunk az anyuka kozmetikus barátnőjéhez. A kozmetikus barátnő kérdezősködött, elcseverészett velem és végül megajándékozott néhány termékmintával és két picike arckrémmel. Odáig meg vissza voltam az örömtől egész nap.
         Ma pedig részt vettem a misén. Furcsa volt, több tekintetben is, nem is értettem mindent, de ott voltam. És ezért megajándékoztam magam egy képzeletbeli vállveregetéssel. Megvolt a nagy vasárnapi főzés, ebéd és elpakolás is. Azóta pedig élvezem és lassan unni kezdem a csodás semmit tevést.

          Hát ezek voltak az első napjaim. Holnap kezdődik az első munkahetem. Igyekszem majd. Igyekszem majd írni is. Kicsit még mindig furcsa, hogy itt, ebben a blogban tényleg a mindennapi dolgokról, cselekvésekről és eseményekről kell irjak, nem pedig valami komolyabb, magasztosabb valamiről. Kicsit még szoknom kell. Ahogyan azt is, hogy itt vagyok. Sok ezer km-re a családomtól és a barátaimtól, dolgoznom kell, irnom kell, le kell foglalnom magam, hogy a honvágy ne üsse fel a fejét.
De mint mondtam, igyekszem...

Fogadom!

Mától, azaz az első munkanapomtól kezdve fogadom, hogy:

• az előírt feladatokat elvégzem
• nem félek kérdezni, ha valamit nem tudok
• odafigyelek mindenre, megpróbálok nem szerencsétlenkedni
• elfelejtem a "majd holnapot"
• elfelejtem a "de" -vel kezdődő mondatokat
• nem keresem a kifogásokat, a hibáimat
• az átlagosnál is kedvesebb leszek, és még többet fogok mosolyogni
• nem hanyagolom el a reggeli-esti arcápolást
• megiszom a napi másfél-két liter vizet
• (egyelöre) nem költök butaságokra
• odafigyelek arra, mit eszek
• hasznosan töltöm az időmet: németezés, olvasás, blogolás, írás, államvizsga stb.
• nem felejtkezem el az otthoniakról
• max 9kor felkelek
• nem félek németül beszélni

Igazából ezeket bármikor megfogadhatnám, hasznomra válna. Ahogy az is igaz, hogy van ezek között jó néhány, amit nehéz lesz betartani. De én igyekszem! :)