Kész vagyok! Itt vagyok!

     Egybefolytak az elmúlt napok. Az annyira várt kirbály, az esti buli, a másnapi hosszú búcsúzkodás és lelkizés, a családi összejövetel, a hosszú út. Úton voltam az utazás minden szépségével és gyötrelmével együtt. Néha kényelmetlenül, néha fázósan, de nosztalgiázva, nyitott szemekkel, gyönyörködve a tájban. Beleszerettem újra és ismét Budapestbe. Beszélgettem ismeretlenekkel. Csodálkoztam a dolgokon és untam meg az autópálya monotonitását.
         De végre itt vagyok.
Megérkeztem. Ideje, hogy elkezdődjön ez az izgalmas másfél hónap. Itt az ideje, hogy életemben először hivatalosan is munkába álljak. Itt van ez a kaland, itt van ez a nagy lehetőség, ezek a kedves emberek és én fel sem fogom, mi történik még velem. Úgy vagyok itt, hogy nem számítottam rá, eszem hetvenhetedik ágában sem volt hogy én itt és így töltöm a nyaram. Más emberek hónapokig várnak egy ilyen lehetőségre én pedig csak úgy megkaptam.
          És biztos vagyok benne, hogy azért mert ennek így kell lennie. Készen állok arra, hogy itt legyek, hogy jol legyek, hogy helyt álljak. Hogy rengeteget tanuljak, rengeteget írjak. Megismerkedjek emberekkel, beszélgessek velük, felfedezzek egy teljesen más kultúrát. Gondolkodjak magamról, az életemről és legfőképpen a jövőmről. Itt legyek. Teljes szívvel és teljes lélekkel.

Kicsit konkrétabban pedig: 20 óra buszozás után érkeztem meg, rögtön a családdal ebédeltem. Bemutatkoztam, kicsit beszélgettünk, később pedig vásárolni mentünk. Később pihentem - az utóbbi 3 napban kb 4-5 órát aludtam - este pedig a barátnőmmel sétálni mentünk. Este pedig, amikor az egész család hazaért átadtam az ajándékot, kicsit beszélgettünk, majd visszavonultam, hogy az otthoniakkal is beszéljek. Még nagyon sok minden furcsa: a leginkább az, hogy minden ennyire német. Az agyam még nem szokott hozzá, hogy mindenhol a németet hallom, látom, olvasom és kicsit még nehéz reagálni rá. De majd belejövök. :)

Utolsó estés gondolatok

Jó nekem. Nagyon jó, jó, de jó nekem. 

így, egyszerűen tőmondatokban és hosszú bekezdésekben taglalva. Csak az érzéssel továbbmenve.

Jó nekem.

• Mert az élet gyakran segít a kitűzött célok elérésében és azért is mert nem mindig úgy alakítja a sorsomat, ahogy én azt elterveztem.

• Mert el tudom felejteni a rám váró hatalmas feladatot és mert ez az év valahogy "belém verte" a stay strongot.

• Mert vasárnap hajnal van és én nem édesdeden alszom, hanem egy izgalmas este után a billentyűzetet pötyögtetem.

• Mert a kutyám a foteljében alszik, mert a bőröndjeim pakolásra várnak és mert valami miatt még most sem sírok.

• Mert a ma este tett fogadalmamat teljesíteni fogom!

• Mert a régi jó dolgok mind megőrződnek, és mert a rossz dolgoknak is helyet ad a blogom.

• Mert idővel tényleg csak a szép emlékek maradnak, és talán rájövünk minden miértre is.

De a legjobban azért jó nekem, mert itthon vagyok és mert vannak barátaim.

Köszönöm nektek, hogy vagytok!

• Mert van egy barátnőm, aki mindent dolgát hátrahagyva ide autózik, hogy az egész napját velem tölthesse.

• Mert van egy fogadott bátyuskám, akinek fontos, hogy még utoljára lásson és megnyugtasson.

• Mert van egy réges-régi barátnőm, akivel minden egyes beszélgetést ott lehet folytatni ahol az abba maradt és aki változatlanul, de igazian megmaradt nekem.

• Mert van egy édes, kedves (unoka) testvérem, aki határozottan felnőtt.

• Mert van egy szomszédom és vannak régi osztálytársak, akik felkapnak, megpörgetnek, kíváncsian kérdeznek és a válaszokat is tudni akarják.

• Mert vannak falubeliek akik odajönnek és azt mondják: olvaslak, tetszik amit írsz és ezzel bearanyozzák néhány napomat.

• És végül mert van egy édes kicsi, felnőtt Hugicám, aki, ha rohanva is, de mindig mellettem van. Kölcsön adja a telefontöltőjét, visszahozza a nála maradt kabátot, rábeszél egy bulira, átvállalja a dühömet és minden haragomat. Legfőképpen pedig azért, mert kiegészít, de meghagy önmagamnak.

És jó lesz nekem holnap is. 

És azután is.

 Egyszerűen jó kell legyen!